Bazaltkockás utcák, sátortetős, földszintes hajdani épületek a jó öreg kandeláberek árnyékában és persze az elmaradhatatlan kisvendéglők. Ki ne emlékezne a híres velőscsont-jelenetre Huszárik Zoltán filmjéből, ahogy az egyszeri látogató is mindenütt leginkább Szinbád, na, jó esetleg az őt megformáló Latinovits Zoltán alakját lesi a környéken. A Tanuló utca, Mókus utca és Korona tér által határolt területet 2013. május 4-én, az óbudai Krúdy-év részeként nevezték el Krúdy-negyednek.
Legjobb, ha a Tanuló utca felől vágunk neki a sétának. Hátunk mögött az Árpád híddal, hogy a Szent Péter és Szent Pál Főplébánia Templom sárga tornyát már messziről megcsodálhassuk. Az épület amúgy is a kerület legnagyobb temploma, és a plébániához csatlakozó épületegyüttes, sárga hátsó falával, már az itt lakó idős írónak állít emléket. Mint egy monumentális könyvespolc, amelyen Krúdy művei sorakoznak. Hanyagul odavetett színes kötetek képei, amelyeket a valóságban is szívesen lapozgatna az ember, mondjuk egy kiadós ebéd után elpilledve, kényelmes békebeli fotelben.
No, de vissza a Tanuló utcához. Sétáljunk csak tovább a sárga épületek mentén, egyenesen a Korona tér irányába. Ha jól figyelünk már nem csupán a járdát szegélyező kandelábersorban gyönyörködhetünk – esténként különösen megkapó látvány -, hanem a terebélyes gesztenyefákban is, melyek a Mókus Sörkert kertjében állnak. Májusban pazar fehér virágokat ontanak. Ez egészen biztos, még akkor is, ha a sörkertet most éppen nem is Mókusnak hívják, mivel Koreai Étterem lett, fokozva ezzel a környék multikulturális jellegét.
Jobbra azonban ott áll a Korona tér 1. A Krúdy-ház, amely stílszerűen a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak ad helyet. Kapuján színes plakátok, az ablakokon képek, a századfordulós kereskedés és vendéglátás világából. Szemben az Óbudai Társaskör. Ha szerencsénk van, és miért ne lenne, el is csíphetünk néhány dallamot az esti koncert próbájáról, talán egy kis Beethovent, vagy valami barokkosabbat, esetleg némi sanzont. Az ablakok jó idő esetén mindig tárva, és a zsalugáterek mellé húzódva mi is élvezhetjük a muzsikát.
Ha visszafordulunk, betérhetünk a templomba is. Az oldalsó bejáratnál Mátyás krónikásának, a jó öreg Bonfininek állít emléket egy vörös színű márványkő. A magyarrá lett reneszánsz mestert végakaratának megfelelően az egykori Szent Margit kápolnában temették el, amely a mai plébániatemplom helyén állt, és nyughelye fölött a következő sírvers volt olvasható:
Bonfini nyugszik e sírban alant, Picenónak a sarja
Tisztesség, tudomány, szép szó volt az övé.
Csontjai fekszenek itt, de az ő történeti műve
Már a magyar földé, s ennél semmi se több.
Ha elskandáltuk az antik ütemet, folytathatjuk is utunkat a főbejárat előtti kis park felé, ahol viszont már a finom részletességgel megmunkált barokk szobrokban gyönyörködhetünk. Ha tavasszal járunk errefelé, a sárga tulipánok és lila apró virágok is fokozzák a hatást. Oldalt, a gesztenyefák lombja alatt a plébániaépület falán különös kép a névadó apostolokkal, Péterrel és Pállal, melynek ábrázolása megidézi a pogány Janus kettős istenarcát is. Talán nem véletlenül, hiszen Óbuda nem csupán a középkori emlékeiről, hanem római kori leleteiről is híres. De, azt majd talán egy másik alkalommal… Most inkább folytassuk utunkat, a Lajos utcán, hogy a sarkon álló egykori középkori lakóházat elhagyva feltáruljon előttünk a különleges zsinagóga.
A Zichy család hajdani birtokán fekvő épületet 1900-ban restaurálták, és ma is az európai klasszicimus egyik legjelentősebb példájaként tartják számon. Ráadásul egyike azon kevés zsinagógáknak, amelyeket nem vesznek körül más építmények, és így teljes pompájában bontakozhat ki. Az oszlopokkal díszített homlokzatot az esti megvilágítás csak még különlegesebbé teszi. Érdemes tehát sötétedés után is elsétálni errefelé, hogy még jobban megcsodálhassuk a timpanon közepén elhelyezett órát, ami csak nemrégen került helyére, és ragyogó fényes számlapjával elénk varázsolja a titokzatos keleti égboltot. Igen, talán éppen arrafelé hajózott Szinbád is, és felnézve az égre, még ifjú hajósként éppígy gyönyörködött a fekete égbolton ragyogó csillagokban.
Iváncsik Edda
