A ma látható templom egy apró kápolnából jött létre, az újlaki hívek adományaiból. Majd ötven évig épült, ám középen álló tornyát a talaj süllyedése miatt le kellett bontani. Így alakult ki mai sajátos homlokzata, az oldalra került campanile-szerű toronnyal. A törökök kiűzése után újjászülető falu e templom, illetve az eredeti kápolna köré települt.
A mai plébániaépület helyén álló kápolna 1706-ra készült el. Ismeretlen építőmester állította, bajor és würtenbergi telepesek adományaiból. Az épületet azonban már néhány év múlva bővíteni kellett. Az újabb munkálatokat Krichhammer Sebestyén építőmester irányította, aki 1717-ben sekrestyével is bővítette a templomot. A falu lakossága azonban olyan mértékben növekedett, hogy 1744-ben újabb templom építését határozták el. Ezúttal Krichhammer vejét, Hamón Kristóf építőmestert bízták meg a munkálatokkal. Két évvel később az alapkőletétel is megtörtént. Ám 1748-ban Hamón mester meghalt, s befejezetlen munkáit a bécsi születésű Nöpauer Máté folytatta, aki feleségül is vette a mester özvegyét. Majd befejezte a budai vízivárosi Szt. Anna-templomot, és persze az újlaki plébániatemplom munkálatait is. Csakhogy az újlaki templom megsüllyedt új helyén, a nedves talajon. Így az eredetileg középen álló, elferdült tornyot, le kellett bontani. Ekkor Nöpauer a homlokzat déli oldalára, egy campanile–szerű tornyot tervezett.
Az építkezés 1768-ban fejeződött be. Később azonban újabb átalakításokra is szükség volt. A hegy aljában álló épületet ugyanis két alkalommal is megrongálta a környéken pusztító heves vihar. Az 1875-ös felhőszakadás emlékét „Vízállás” jelző tábla is őrzi a templom belső falán. A megsérült tornyot Ybl Miklós tervei szerint építették át. Az 1877-es restaurálás során kapta mai, sisakos alakját, és a főhomlokzat obeliszkkel díszített oromzata is ekkor készült el. A belső tér, arányainak köszönhetően, jóval nagyobbnak tűnik a valóságosnál. Az orgonakarzatot hármas ívsor tartja, s innen tárul fel az impozáns egyhajós rész. Középen díszes, oszlopos, barokk stílusú főoltár látható, amely Szűz Mária képét foglalja magában. A festmény az úgynevezett innsbrucki Madonnának, Cranach művének másolata. A templom névadója ugyanis Sarlós Boldogasszony, mely a Mária-ünnepek közt igen későn terjedt el Magyarországon. Eredetileg a ferences szerzetesek kezdték megünnepelni Mária és Erzsébet látogatását, vizitációját. Később az áldott állapotban lévő Boldogasszony tiszteletére, várandós anyák zarándokoltak a templomba.