A neogótikus épület ma is a budai hitközség központja
A zsinagógát ma már hatemeletes bérház veszi körül, s a függőfolyosókról különös, misztikus látvány tárul a nézelődő elé. Az épületben vannak a hitközségi irodák, a díszterem, téli imaterem, sőt az alkalmi talmud-tóra iskola is helyet kapott itt.
A zsinagógát eredetileg szabad térbe építették Fellner Sándor tervei alapján. Bejárata a Zsigmond utca felől nyílt, homlokzata a Dunára, illetve az Árpád fejedelem útjára nézett. 1888 augusztusában szentelték fel, ám 1928-ban a fejlődő hitközség sokirányú funkcióinak megfelelően magas bérházzal vették körül. Jakab Dezső és Soós Aladár műépítészek úgy alakították ki az új épületrészt, hogy a templom ne puszta falsíkok közé kerüljön, hanem mindkét oldalról függőfolyosók határolják. Ugyanakkor az utca felőli, magas, árkádos kapualjból is kedvező rálátás nyílik a homlokzatra.
A Frankel Leó úti zsinagóga is annak az építészeti fellendülésnek köszönheti létét, amely a kiegyezést követte. A gazdasági fellendülés nyomán születő épületek teljességgel megváltoztatták a város arculatát. Némelyik mögött magánszemélyek, zsidó polgárok közcélú adományai álltak. Így született meg a Szabolcs utcai Zsidó Kórház, az Aggok Háza vagy éppen Lajta Béla nagyszerű tervei alapján a Vakok Intézete. De a hitélet központjának számító zsinagógák is egymás után épültek. Löfflerék tervei alapján készült el például a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga, s ugyancsak a dualizmus korában emelték a Dessewffy, a Vasvári Pál, a Hegedűs Gyula, Frankel Leó és a Dózsa György úti zsinagógákat is. A budai hitközség tagjai közt számos magas rangú tudóst, értelmiségit és jeles művészt is találunk. Meg kell említenünk például Heller Bernát és Strausz Adolf orientalistákat, Pfeiffer Ignác műegyetemi tanárt, vagy Molnár Ferenc, Emőd Tamás és Lengyel Menyhért írókat.
Emellett igen sok gazdag hívője is volt a vallási központnak. Ide fizette egyházi adóját a gyártulajdonos budai Goldberger és a csepeli báró Weiss Manfréd család. Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a Pesti Izraelita Hitközség vezetői – a két világháború között – megkísérelték egyesíteni a sok szegény hívővel bíró pesti zsidóság szervezeteit a budaival. Dr. Krishaber Adolf, a budai hitközség elnöke ezt csak nagy nehézségek árán tudta megakadályozni. A budai zsinagógában ugyanakkor több kiváló rabbi is működött. Legjelentősebb, és főként legnépszerűbb szellemi vezetője dr. Kiss Arnold főrabbi /1869-1940/ volt. A rabbi pályáját Zsolnán kezdte, s 1901-ben választották meg a budai hitközség élére. Nagy hatású szónoklatai mellett íróként, költőként és műfordítóként is jeleskedett. Az Új Idők, A hét, a Magyar Hírlap és a Múlt és Jövő című lapoknak is munkatársa volt.
