A Frankel Leó utcai „török-kupola” hajdanán a Népgőzfürdőhöz tartozott
A Malomtó meleg forrásvízében különleges délszaki növények, például lótuszvirág él. Alatta húzódik a Molnár János-barlang, míg a mai Lukács fürdő és Malomtó közti útszakasz valójában egy híd, melynek pillérei csak a tó partjáról látszanak.
A tizenötödik században egymás hegyén-hátán létesültek a malmok az óbudai Felhévízen. A meleg forrásoknak köszönhetően télen is üzemeltek, míg a Duna mellé telepített társaik nem dolgozhattak, ha a folyó befagyott. Ezt a természeti adottságot már a középkor végétől igyekeztek kihasználni a budaiak. Egyrészt föld alatti csatornákon vezették a vizet, amely így csak a malom keréklapátjait hajtotta. Másrészt megépítették a ma is meglévő gátat, amely létrehozta a Malomtavat. A középkorban valóságos kis ipari központ jött létre a környéken. Mátyás idejében például a Lukács fürdő helyén állt az udvart kiszolgáló vashámor, s a négy sarokbástyával díszített épületet Császármalomnak nevezték. A törökök ugyan puskaport gyártottak benne, ám malom funkciója egészen a tizenkilencedik századig megmaradt. A századfordulón épült helyére a Lukács fürdő, amelyet szintén a Malomtó melegvize táplál. Az 1890-es években született meg a Népgőzfürdő terve is. Alkotója Ray Rezső, a Herczog palota, Törley palota, Royal szálló építésze volt, a kivitelezést Wellish Sándor és Gyula építőmesterek végezték.
Romantikus, törökös fürdőt emeltek, melynek keleties jellegét csak tovább fokozta a polikróm sávozás, a kupola nyolcszögű formája, és a félholddal koronázott csúcsdísz. Ekkoriban persze a környék már rég elveszítette iparosait. A hegyoldal lankáit szőlősgazdák művelték, a tó mellé fogadók települtek, s az egész városrész elnyerte, nagyrészt még ma is látható, klasszicista jellegét. A népgőzfürdőből persze napjainkra csak az ál-török kupolás rom maradt. A ’70-es években bontották le többi részét, s bár felújítására többféle terv is született, a munkálatok mégsem kezdődtek el.
Évekkel ezelőtt ismét felröppent a hír, hogy a mű-törökfürdő megújul. Egy magáncég ugyanis koncesszióba kapta a Frankel Leó utcai romokat. A tervek szerint rendbe hoznák a kupolás házat, és a korszellemhez igazítva, visszaadnák eredeti funkcióját. Elé kisebb szállodát építenének tizenhárom vendégszobával, és három apartmannal. Ám a fürdőszálló építését többek ellenzik. Hiszen a Malomtó, őstó, az összes budai gyógyforrás szabályozója. Néhányszor megpróbálták már leereszteni vizét, de ilyenkor a gellérthegyi és az alhévízi források is apadni kezdtek. Növényvilága különleges, ráadásul alatta húzódik – a feltárás alatt álló, közép-európai unikumnak tekinthető – vizes barlang, a Molnár János-barlang is. Így tehát az ingatlan egy fokozottan védett barlang felszíni területe. Innen nyílik az ún. Józsefhegyi táró, melyen keresztül a Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Sportegyesület a Molnár János-barlangot kutatni szeretné. Az egyesület azonban a mai napig nem rendelkezik hatályos kutatási engedéllyel, mert ezt a gyógyfürdőcég megfellebbezte. A barlangászok viszont az építési engedély ügyében éltek fellebbezéssel. Marad tehát egyelőre a rendezetlen Malomtó és a patthelyzet.
