Freskók, aranyozott gipszstukkók, tükrök és csillár. Hamisítatlan bécsi udvari elegancia a Nyugati pályaudvar érkezési oldalán, a császári és királyi pár számára kialakított udvari váró helyiségeiben.
Mint az köztudomású a Nyugati pályaudvar épületegyüttesét a francia Eiffel-cég tervezte. Bár, maga Eiffel nem vett részt személyesen a munkában, így megálmodói Theopil Seyrig és Germain Salard urak lettek.
A kivitelezést az Osztrák Államvasút-Társaság végezte, és elkészülte után a pályaudvart a legmodernebb vasszerkezetes épületek közt tartották számon. Legfőbb jellegzetességét, a főhomlokzattal szemben állva láthatjuk, miszerint a vasszerkezetet nem rejtették falak mögé, és így az üvegezett csarnokszerű középső részt, a két díszesebb, tornyos oldalépítmény fogja közre.
A pályaudvaron a kor szokásainak megfelelően a különböző vagyoni helyzetű utasok számára külön várótermeket alakítottak ki. Létezett tehát első- másod- és harmadosztályú váróterem is. És bécsi mintára a királyi pár számára is külön királyi pavilont építettek.
A Nyugati pályaudvarban létrehozott királyi helyiségek nem különülnek el az épületegyüttestől szerkezetileg, ám stílusukban mindenképp. Míg az épület többi részében az Eiffel-cégre jellemző modern franciás kialakítás érvényesül, addig a királyi pavilon helyiségeiben a bécsi palotaépítészet jellegzetességeire láthatunk példákat.
Maga az uralkodói váró valójában három külön helyiségből áll. A fogadóteremből, ez a legnagyobb, az Erzsébet-teremből, valamint a Királyi Tárgyalóból. A császár ugyanis gyakran megszakította utazásait, azért, hogy itt is fogadja az audienciára jelentkezőket. A három termet mellékhelyiségek, és egy a királynő számára fenntartott nyári kert egészíti ki.
A pályaudvar felől egy türkiz ajtón léphetünk a ma is nyitva álló fogadóterembe. Az ajtó fölött latin felirat: „Viribus Unitis” Ferenc József uralkodói jelmondata, jelentése: „Egyesült Erőkkel”. Az ajtók mellett Széchenyi István és Baross Gábor mellszobra látható. A falakon azoknak a vármegyéknek a címereit fedezhetjük fel, ahová innen, a Nyugati Pályaudvarról indultak a vonatok 1877-ben. Ha körbepillantunk, megcsodálhatjuk az érintetlennek tűnő freskókat, az aranyozott stukkó díszítést, és a tényleg eredeti állapotban fennmaradt kandallót. A királyné szalonja ettől kissé eltérő stílusú volt, inkább rokokó jelleggel, a falakon mitológiai képekkel. A bútorzat bársonyhuzatot kapott eredetileg, és a helyiségeket természetesen csakis a királyi pár használhatta.
Jelenleg az eredetihez hasonló berendezés nem tekinthető meg, a szőnyegek, valamint a kényelmes karosszékek hiányoznak, és csupán áthaladni lehet a hajdani fogadóhelyiségen.
Iváncsik Edda
