Bartók utolsó magyarországi otthonát 2006 tavaszán nyitották meg ismét a közönség előtt
A Csalán úti villa múzeum, koncertpódium, s nem utolsó sorban világszerte ismert találkozóhelye Bartók tisztelőinek. A vendégkönyvek tanúsága szerint megfordult itt Paul Sacher, Földes Andor és Jurij Szimonov is.
A zeneszerző 1932 tavaszán bérelte ki családjával együtt a házat, amely akkoriban a Pasarét feletti lankák gyéren lakott részéhez tartozott. Bartók a húszas évek végétől törekedett arra, hogy lehetőleg csendes és egészséges otthont találjon. Előbb a III. kerületi Kavics utcába, a József-hegy környékére költözött, majd rátalált a magányos Csalán utcai villára. Bár, ifjabb Bartók Béla emlékei szerint, a kétszintes épület külön alagsori lakással is rendelkezett, mégis ideális környezetnek bizonyult, hiszen távol esett az utcától, és a szomszédos telkek is üresen álltak akkoriban. Bartókék két szintet béreltek. Az emelet legjobban elzárható helyisége lett a zeneszerző dolgozószobája, melynek ajtaját még külön szigeteléssel is ellátták. Mellette, Béla, a nagyobbik fiú lakott, aki ezekben az években készült szigorló mérnökként oklevele megszerzésére. Az első szinten Bartók feleségének, Pásztory Dittának volt dolgozószobája, s ugyancsak itt helyezték el a még elemi iskolás kisebbik fiút, Pétert is.
A földszint tágas fogadóhelyiségében két zongora állt, így Bartók rendszeresen adhatott magánórákat, vagy kamarapartnereivel készülhetett fellépéseire. A lakásbérletet végül 1941-ben ifjabb Bartók Béla mondta fel, miután a zeneszerző feleségével ’41 októberében az Egyesült Államokba távozott. Az épületet Bartók születésének centenáriumára, 1981-ben nyilvánította emlékházzá a Főváros. Az új funkciónak megfelelően részben át is alakították, Fazekas György építész tervei szerint. Ekkor került sor a hajdani gondnoki lakás fogadótérré szélesítésére, de a homlokzatot is átalakították, hogy tágasabb legyen a lépcsőház. Az emeleti szobákat egybenyitva kamaratermet hoztak létre, míg a múzeumi részt a második emeleten rendezték be a zeneszerző életútját bemutató tárlókkal, személyes tárgyakkal.
A kiállítás legfőbb célja az volt, hogy a népzenetudóst, előadóművészt és kivételes tehetségű zeneszerzőt egyszerre idézze meg. Hiszen a ’30-as évek derekán remekművek egész sora született itt a Kétzongorás szonátától kezdve a Paul Sacher és a Baseli Kamarazenekar számára írt Divertimentóig. A zeneszerző születésének 125. évfordulójára pedig az Emlékház ismét megújult. Az átalakítás irányítója, és finanszírozója Vásárhelyi Gábor volt, az 1994-ben elhunyt ifjabb Bartók Béla keresztfia. Vásárhelyi az újabb átépítéssel az 1940-es állapotokhoz kívánt közelíteni. A homlokzatot, tetőszerkezetet valamint a lépcsőház korlátját az eredetihez hasonlóra cserélték. De egy padlástéri kiállító-helyiséggel is bővítették az épületet, amely újabb személyes tárgyak bemutatását tette lehetővé. Az Emlékház azonban nem csak múzeumként működik. Kamaratermében, vagy a kertben lévő theatronban rendszeresen felcsendülnek kortárs szerzők legkiválóbb művei, s az ifjú virtuózok is gyakran itt találkoznak először közönségükkel.
Iváncsik Edda
