Egy utca, amely a tervasztalon született
1930-ban modern építészek egy csoportja felvetette egy villaépületekből álló mintatelep ötletét. A cél az egységes stílus, valamint a kevésbé tehetős polgárok lakáshelyzetének orvoslása volt, német és angol példák nyomán. Napjainkban mind a huszonkét épület műemléki védelmet élvez.
A színpompás virágról elnevezett utca méltó névadójához. Egyszerű, mégis megkapóan szép, s derűs hangulatú része Pasarétnek. Amolyan csendes elmélkedésre, rövid levegőzésre való sétaút. E különleges atmoszféra azonban nem a véletlen műve. Nem csodálkozhatunk rajta, ha a keskeny járdán andalogva valamelyik angol, német vagy éppen olasz kisvárosban érezzük magunkat. A házak, s az egész utcakép mintájaként ugyanis épp ezek a példák állottak. No, de kezdjük az elején, vagyis ugorjunk vissza az 1930-as esztendőbe, amikor is a villatelep ötlete megszületett. Mivel a lakáskérdés megoldása az első világháború utáni Magyarországon főként a fővárosban vált fontossá, a kor építészei, a nemzetközi tendenciákhoz csatlakozva, a modern tudomány és technika eszközeivel próbáltak megoldást találni e problémára. A Mérnök- és Építészet Egylet 1930-ban a kisebb méretű lakások építéséről rendezett vitát. Itt néhányan felvetették, hogy a szabványosnál kisebb, tehát száz négyszögöles, telken is lehetne családi házakat építeni. E nézet igazolására született meg a kísérleti telep ötlete. Az építészek javasolták a Fővárosi Közmunkák Tanácsának egy új utca kialakítását, s a hivatal hamarosan ki is jelölte a helyszínt Pasaréten, egy akkoriban kiépülő villanegyedben.
Egymáshoz stílusban is illeszkedő házakat kívántak itt felépíteni, egy stuttgarti példa alapján. Ugyanakkor az angol kertes, családi házakból álló telepeket is tanulmányozták, s a villákat ugyanúgy, a kevésbé módos polgároknak szánták. E cél teljesült azonban a legkevésbé. A huszonkét épület legkisebb lakása is száz négyzetméter körüli alapterületű. Mivel pedig az egyes épületeket más és más tervezte, ezért stílus tekintetében is csak egységes alapelvekről beszélhetünk. Az alkotók mindegyike fő célnak tekintette a praktikumot. Nem hivalkodó, inkább élhető házakat álmodtak meg a tervasztalon. Ha alaposabban szemügyre vesszük a Napraforgó utcai épületeket, mi is észrevehetjük a közös vonásokat. Egy kivételével mindegyik egyemeletes, lapos tetős villa, tágas teraszokkal. Belső elrendezésük is hasonló. A földszinten találhatóak, angolszász mintára, a nyilvános terek: nappali, ebédlő, konyha, míg az emeletre a nagyobb intimitást igénylő helyiségek kerültek: hálószoba, fürdő. A tervezők azonban e szempontokon túl, saját modernség-felfogásukat valósították meg. Így vált a Napraforgó utcai mintatelep igazán mozgalmas épületegyüttessé. Látható itt romantikus hangulatú neobarokk ház, különleges háromszög erkéllyel ellátott art deco stílusú vagy hajót formázó bauhaus épület. Vagyis az utca a korabeli építészet széles körképét adja.
A munkálatokat irányító mérnöki karban Kozma Lajos is dolgozott, a 19-es számú épületet pedig Hajós Alfréd tervezte. A többi alkotó nevét is tábla őrzi a helyszínen kialakított kis emlékparkban.
Az idő azonban még a Napraforgó utcában sem állt meg. Változtak a lakók, s változtak igényeik is. Ennek ellenére az épületek nem szenvedtek el nagyobb átalakításokat. Csupán egy-egy ablak, ajtó vagy rácsozat változott meg az évek folyamán. Illetve néhány esetben sajnálatos módon beépítették az eredetileg tágas teraszokat. Az utóbbi években ugyanakkor korhű helyreállításokra is találunk itt szép számmal példát. Szembeötlő, hogy az utca első felében élénkebb színű a házak homlokzata. Bizony, az 1930-as években tervezőink ilyen színpompásnak álmodták meg a villákat. A tízes és a húszas számú ház kerítése még a régi pontos mása, a külön ide tervezett, kerítésbe épített egyedi lámpaoszlopokkal. Ma már a gondozott emlékpark is méltó az épületekhez.
Iváncsik Edda
