Itt élt egykor, Szerb Antal, Bartók, és Szabó Magda is. A csendes fasorok, tágas kertek, ma is eklektikus vagy épp bauhaus stílusú épületeket rejtenek. Igazi különlegesség, hogy ebben az egyszerű, geometrikus stílusban épült a városrész központi tere is, a Pasaréti tér, amely leginkább mégis az észak-olasz piazzákra emlékeztet.
Na, de kezdjük a helytörténet legelején. Ez a terület, amely a Szilágyi Erzsébet fasor és a Hűvösvölgyi út vonalától egészen a Törökvész fennsíkjáig terjed, valaha a középkorban egy egyházi birtok részét képezte. Egészen pontosan a Szent István ispotályos rend tulajdonában volt. Aztán a XV. századtól a királyi birtokhoz tartozott a Nyéki vadászkastéllyal együtt. A török időkben a budai pasák kaszálója húzódott errefelé, míg a 18. században német telepesek érkeztek a budai hegyekbe, hogy felelevenítsék a környék szőlő- és bortermelésének középkori hagyományait. A városiasodás csak később, a Pasaréti út megépítésével indult meg, amikor kisebb telkekre osztották az itt lévő birtokokat. Majd 1869-ben megindult az első lóvasút a Zugliget irányába, és 1903-ban a villamos is a Hűvösvölgy felé.
A Pasarét nevű városrész azonban mégis csak az első világháború után élte fénykorát, amikor is megindult a környéken a villaépítés. Ma is ezeknek az épületeknek köszönhető a városrészre jellemző különleges, egyedi hangulat.
A házak némelyike eklektikus, míg mások a bauhaus egyszerűbb stílusában épültek, de a Napraforgó utcában kizárólag ezekkel a lapos tetős bauhaus villákkal találkozhatunk. Vagyis mindenképpen javasolt megtekinteni a ma is érdekes építészeti élményt adó kísérleti telepet a Pasaréti térhez közel (legfeljebb negyedóra séta), a Napraforgó utcában.
Ekkoriban, a harmincas évek elején készült el a Rimanóczy Gyula által megálmodott épületegyüttes is, a Pasaréti téren álló templom, rendház és harangtorony. Megtervezésük során Rimanóczy tudatosan szakított a történeti stílusokkal, ami a harmincas évek elején még igen csak forradalmi gondolatnak számított. Olyannyira, hogy a Páduai Szent Antalról elnevezett templom a város első modern stílusú temploma lett volna, ha a városvezetés nem hezitál. (Így azonban csak második lett, mivel a Városmajori Jézus Szíve- plébániatemplom megelőzte.) Csakhogy a harmincas évek elején geometrikus stílusban inkább csak villákat emeltek, hiszen a bauhaust szakrális célra elképzelhetetlennek tartották. A ferences szerzetesek viszont kezdettől fogva támogatták a terveket, mivel úgy vélték, a bauhaus egyszerűsége épp megfelel Assissi Szent Ferenc szellemiségének.
Az építkezés körüli vita nagy sajtóvisszhangot kapott. Rimanóczy mégis győztesen került ki az ügyből, és néhány év múlva megbízták az autóbusz végállomás megtervezésével is. Így 1937-re a Pasaréti tér már úgy nézett ki, ahogy most, egy harmonikus és egységes képet mutatva, ahol a különböző funkciójú épületek remekül kiegészítik egymást. A templom és a harangtorony komoly statikusságát például a buszmegálló félköríves dinamikája töri meg.
Már a harmincas években is működött itt a gyógyszertár és a kávézó is, igaz, akkor még egészen másképpen hívták, de a 2001-re befejeződött felújítás óta a hangulatos, olasz életstílust árasztó büfé és terasz rendületlenül üzemel. Nyáron igazán élvezetes program, ha innen a terasz egyik kis asztalától, egy kávé és egy briós társaságában csodáljuk meg a napsütötte építészeti különlegességnek számító teret.
Iváncsik Edda
