Az aquincumi légiótábort a keleti kapun elhagyva a dunai átkelőt lehetett megközelíteni. A katonák így juthattak el az Óbudai-szigeten lévő helytartói palotába, vagy a már barbár földnek számító pesti oldalra, ahol azonban még álltak római erődök is, mint például a Transaquincum.
A hatezer fő, tehát egy légió befogadására alkalmas tábort 89-ben, Domitianus császár uralkodása alatt építették. Az aquincumi tábort védőfal vette körül, és míg belső oldalán tornyok álltak, addig kívülről kettős sáncárok védte. Déli kapujának maradványai az Árpád híd budai felhajtójánál láthatóak. Errefelé volt egyébként a tábor központja is, nagyjából a mai üzletközpont helyén.
A Flórián tér felől nyílt a főbejárat, és a parancsnokság irodái és gyűléstermei vették körül. Innen nyílt a táborszentély, képekkel, táborjelvényekkel, a pincében a katonák számára félretett zsolddal, és errefelé épült a közfürdő is. (Romjai a Flórián téri aluljárónál megtekinthetők.)
A tábor fontos katonai központnak számított. Vélhetően napi szinten megfordult itt Aquincum helytartója, és időnként az aktuális császár is, aki időnként megtekintette a dunai védvonalnál táborozó légióját.
A Porta Praetoria, a keleti kapu, vélhetően a második században épült. Maradványait 1972-ben, az óbudai lakótelep építésekor találták meg, és most a Fő térhez közeli, Kórház utca 7. szám előtti romkert veszi körül.
A három nyílású bejáratot két nyolcszögletű kaputorony védte. A középső kapu a kocsik áthaladását, míg a két szélső a gyalogosokét szolgálta. A Porta Praetoria valószínűleg kisebb forgalmat bonyolított, hiszen a tábor főbejárata a déli kapunál (Flórián tér, Árpád híd) volt, és a táboron áthaladó fő utat arrafelé oszlopsor és üzletek szegélyezték.
A Porta Pretoria romkertje azonban a jelentős zöld területtel, sokkal nyugalmasabb, így a hajdani építmények eredeti szépségét, és működését is könnyebb elképzelni. A hely kiválóan alkalmas egy kis képzeletbeli időutazásra.
Iváncsik Edda
