Ha a nyájas olvasó mondjuk a 18. század derekén élne, és épp Bécsbe óhajtana utazni, akkor pontosan itt, a korabeli Felsővásár téren, vagyis a mai Batthyány téren szállna be a delizsánszba, azaz a gyorskocsiba, amelynek állomása hajdan itt állt. Ha pedig valamivel messzebbről érkezne, talán még a híres Fehér Kereszt Fogadó szolgáltatásait is igénybe venné, ahol II. József egészen bizonyosan, Giacomo Casanova pedig – a híres velencei kém és nőcsábász – talán egyáltalán soha sem szállt meg. Barokkos legendák és különleges épületek, több korszak lenyomatát is őrzi a Batthyány tér és környéke. Érdemes tehát közelebbről is szemügyre venni mindezt.
Legújabb kultúrtörténeti sétánkat kezdjük mindjárt a Batthyány téren. Egy olyan helyen, ami leginkább az Országház miatt vált kedveltté a turisták körében. A Duna jobb partjáról valóban kivételes panoráma nyílik a Parlamentre, az épület Duna felőli homlokzatára, előtérben a széles folyóval. Ez talán a tér legmeghatározóbb jellegzetessége, amely a budai oldalon található egykori vásártér fényét is emeli. Merthogy a Batthyány tér, valamikor az volt, nevezetesen a Felsővásártér, ahol a törökök kiűzése után újjáéledt a korabeli kereskedelem.
A Bécs felé tartó országút, a vásár és persze a dunai kikötő tette fontos központtá a 18. században a helyet. Megépült a barokk stílusú templom, a Szent Anna, kellemes barokk lakóházak sora, valamint az Erzsébet-apácák korai klasszicista stílusú kolostora, amely ma téglaszínű falaival egészen angolosnak tűnik, míg a Dunával szemközti oldalt a Vásárcsarnok már huszadik században emelt modernebb épülete zárja le. Így olvad egybe a barokk pompa, a klasszikus egyszerűség és a modernizmus ezen a jellegzetes hangulatú téren.
De haladjunk csak sorjában! Kezdjük például a tér északi oldalán az egyes számmal. Az Erzsébet-apácák rendháza ez, amelynek egy részét később kórházzá alakították. Így készült el 1805-re a Marczibányi-féle menedékház. Az a jellegzetes épület, amelyben ma a Máltai Szeretetszolgálat működik, és amely előtt a Himnusz költőjének impozáns egész alakos szobra is látható. (A szobor egyébként csak másolat, mivel Kallós Ede 1897-es alkotását eredetileg Kolozsváron állították fel, majd annak pusztulása után egy kisplasztikát alapul véve készült el a téren látható műalkotás.)
A Batthyány tér hármas számú háza, a Négy évszak ház nevet viseli. A kétemeletes copfstílusú épületet ugyanis, a földszint fölötti övpárkánynál, négy dombormű díszíti, és ezeken puttók mutatják be a négy évszakot. A házat amúgy Hikisch Kristóf építőmester építette saját magának, és egészen haláláig benne is lakott. A ház azért is különleges, mivel Hikisch általában nem lakóházakat épített. Többek között a tér túlsó oldalán lévő Szent Anna templom befejezése is az ő nevéhez fűződik, hiszen a félig készült és időközben elhanyagolódott templomot végül Hikisch irányítása alatt hozták helyre, az 1805-ös felszenteléshez.
De a lakóházaknál maradva, máris elérkeztünk a tér leghíresebb rokokó épületéhez, a Batthyány tér 4-hez, amely egykor a Fehér Kereszt Fogadónak adott helyet. 1783-ban és 1784-ben a Budára érkező II. József is itt szállt meg, de a fogadó arról is híres, hogy Nagytermében az úri közönség számára táncmulatságokat is tartottak. A 19. században aztán a gyorskocsik ideje lejárt, a fővárosba megérkezett a vasút, és a fogadó egyszerű lakóházként működött tovább. Ami igazán kár, hiszen még a hírhedt 18. századi velencei kalandor, Giacomo Casanova legendája is a házhoz kapcsolódik.
Akkor tehát most egy kis pletyka, Giacomo Casanováról a jól értesült budai polgárok tudni vélték, hogy a köszvényét gyógyíttatni érkezett egykoron Budára. A betegeskedés dacára pedig még egy ifjú budai hajadont is el akart csábítani. Sőt, annak megszöktetésével is próbálkozott. A galád tett azonban nem sikerült, mivel a felbőszült vőlegény utolérte és jól meg is leckéztette a kalandort. Íme, a budai ifjak hősiességének bizonyítéka. Egészen jól hangzik, ám a valóság ezzel szemben az, hogy Casanova ezt a kalandot emlékirataiban soha sem említette, amiből csakis arra következtethetünk, hogy talán nem is történt meg. Na, persze, a budai polgároknak erre is van magyarázatuk. Casanova e kaland során tényleg pórul járt, és ezért hallgatott róla olyan mélyen. Az igazságot talán már sohasem tudhatjuk meg. Viszont a régi épületben a hetvenes években működött a híres Casanova Bár, ahol Zámbó Jimmy karrierje is elindult, és halkan azt is megjegyezhetjük, hogy Nomen est omen.
De folytassuk sétánkat, és haladjunk tovább a téren. Szemben a Dunával, a Batthyány tér hátsó részén valamikor szintén barokk stílusú lakóházak sorakoztak. Majd a századfordulón szükségessé vált egy budai vásárcsarnok megépítése, egy nagyobb fővárosi vásárcsarnok építési program keretén belül, így 1900 és 1902 között elkészült a Batthyány téri Vásárcsarnok. Terveit Klunzinger Pál készítette a Székesfővárosi Mérnöki Hivatalban. Eredetileg földszintes épület volt, galériáján a Virágpiaccal, majd később kialakították az emeleti szintet is. Itt a nyolcvanas években például az egyik első nyugatias stílusú fővárosi szupermarket is üzemelt. Napjainkban ez a funkció a földszintre került, míg az első szinten néhány üzlet és utazási iroda kapott helyet. Sajnos a kávézó manapság már nem működik, pedig a csarnok hatalmas osztott ablakaiból gyönyörű a kilátás a Parlamentre, és különleges élményt ad, az Eiffel-cég csarnokaira emlékeztető -, a vas tartószerkezetet is megmutató – modern térkialakítás is.
A csarnokból kilépve jobbra a Szent Anna templom és a hozzá kapcsolódó plébániaépület látható. A gyönyörű kéttornyos barokk templom bejárata kosáríves, és a Hit, Remény és Szeretet szoborallegóriáival díszített. Felette a kórus nagy ablakát csodálhatjuk, valamint a kronosztikon díszítést.
A templom és a plébániaépület előtt látható a tér másik ikonikus szoboralkotása, Batthyány Lajosról, a tér névadójáról, tragikus sorsú miniszterelnökünkről. A szobor Stremeny Géza alkotása, míg környezetét Török Péter tájépítész tervezte. Az alkotást Batthyány születésének 200. évfordulójára, a 2007-re meghirdetett emlékévre rendelték, de ünnepélyes avatására csak 2008 április 15-én került sor. A szobor Batthyány bátorságát és erkölcsi feddhetetlenségét kívánta ábrázolni, emellett pedig igyekezett megörökíteni a politikus Bécsbe érkezésének pillanatát is, amikor a magyar küldöttek az uralkodóval kívánták elfogadtatni az áprilisi törvényeket.
A fehér márvány posztamens ormán a Batthyány család címerállata, a pelikán látható, míg bal oldalán az 1848. évi miniszterelnöki pecsét, méltó emlékeként a magyar szabadságnak és függetlenségnek.
Tovább folytatva sétánkat a Duna felé, a plébániaépület közvetlen szomszédságában ismét egy hangulatos épületre bukkanhatunk. Igen, már a cégér is jelzi, ez az Angelika kávéház, egy 17. század közepén emelt épületben, melynek alapjai biztosan középkoriak voltak, és ahol eredetileg a dunai hajósok által is kedvelt intézmény működött. Jelesül egy kocsma. Na, de hol vannak már azok a régi idők! Az Angelika, ahogy neve is sugallja, a modern korokban egy igazán kifinomult hellyé, egy irodalmi kávéházzá változott, ahol – ha épp nincs felújítás alatt – egy finom sütemény vagy kávé mellől élvezhetjük a kultúrát, vagy csodálhatjuk meg a gyönyörű dunai panorámát, stílusos befejezését adva a Batthyány téren tett sétánknak. Valóban, ismét a Dunánál vagyunk, tehát éppen körbe értünk. Itt ért véget a felsővízivárosi kulturális kalandozás első fejezete, de ne csüggedjünk, mert legközelebb majd a Fő utcán folytatjuk utunkat.
Iváncsik Edda
