Középkori romok egy modern irodaház belsejében, átellenben egy kis high-tech, és tényleg csak néhány méterrel arrébb egy rizsporos hangulatot árasztó copf-stílusú lakóház. És, ha ez még nem lenne elég, ebben az utcában áll a híres Budai Vigadó, a hajdani kapucinus monostor, filmbe illő, romantikus homlokzatával, valamint az art deco Förster-palota, ahol nem csak Bartók Bélának, hanem a gyönyörűséges indiai-magyar festőnőnek Amrita Sehr-Gilnek is volt lakása. Az első kerületi Fő utca hamisítatlan kulturális csemege. Lássunk is hozzá!
A Fő utca valójában a Lánchíd és az Alagút megépítésének köszönhető. Az addig rendezetlen budai parton ekkor indult meg a városiasodás és a Fő utca mai vonalát is ekkoriban alakították ki.
Ybl Miklóst megbízták egy a hídfőnél létesítendő új épület megtervezésével, a Lánchíd Társaság tulajdonában lévő korábbi ház helyett, így épült meg a Fő utca 1. szám, az a kétemeletes neoreneszánsz stílusú Lánchíd Palota, amely a reformkor egyik jelképévé vált, és ma is védett műemlék, a Világörökség része.
A neoreneszánsz stílus, és általában az eklektika, a Fő utca általános képére is jellemző, és ennyiben talán hasonlít is a pesti belvárosra. Ugyanakkor, ha kissé alaposabban is körülnézünk, más korok lenyomatait is felfedezhetjük errefelé. Tegyünk is mindjárt egy nagyobb ugrást a Fő utca 14-18. számhoz, az úgynevezett Pala-házhoz. A Francia Intézettel átellenben a Pala utca és a Fő utca sarkán álló irodaház, a Víziváros legrégebbi épületének, egy középkori háznak a maradványait rejti. Az épület látszatra csupán egy modern irodaház, ám földszintjén egy üvegtetővel fedett belső udvar található, üzletekkel, étteremmel valamint a környék legrégebbi házának a feltehetőleg 14. században épült középkori háznak és borospincének a maradványaival. (A romok munkanapokon bármikor megtekinthetőek.)
Az irodaház szomszédságában, csupán a szűk Pala utcával elválasztva, egy egészen más stílusú, de legalább annyira jellegzetes ház áll. Ez a Fő utca 20. vagyis a Kapisztory-ház, amely nevét arról a görög kereskedőről, Kapisztory Józsefről, kapta, akinek a megbízásából átalakították. Ugyanis ez az egyemeletes, eredetileg klasszicista stílusú palota is Buda legrégebbi emlékeihez tartozik. Alapja egészen 15. századi, és mai formáját 1811-ben nyerte el, amikor is Dankó András építőmester a görög kereskedő kérésére átalakította. Így láthatjuk ma is ezt a bájos kis palotát, copf stílusban, épp olyannak, mintha csak egy Jókai regénybe csöppentünk volna. Elnézve a henger alakú kis zárt erkélyt, valamint az ablakok fölé helyezett copf füzéreket, szinte máris hallani véljük a kocsizörgést, és lelki szemeink előtt talán feltűnnek a korabeli kalapos napernyős hölgyek is.
Az épület Fő utcai homlokzatát különlegessé teszik még az indadíszítések is, és a figurális reliefek, amelyek mitológiai állatokat, és persze egyáltalán nem meglepő módon kereskedelmi jeleneteket is ábrázolnak. 1850-től a földszinten működött a híres Friedl cukrászda, amely a korban Buda legnépszerűbb vendéglátóhelye volt.
Ha innen, a Pala utca sarkáról átmegyünk a túloldalra, akkor máris a Francia Intézet előtt találhatjuk magunkat. Bonjour, kedves látogató! És üdvözlet a poszt-posztmodern avagy a pre-dekonstruktivista modern építészetben. Ki hinné, hogy ez a merész, háromszög alakú előtetővel, és változatos geometrikus ablakokkal, félkörívben kiugró homlokzatrésszel rendelkező épület már 1992 óta itt áll.
Pedig így van. A megújult Francia Intézet pontosan a kilencvenes évek elején költözött be a Fő utcai, Georges Maurios által tervezett épületébe. Ehhez persze szükség volt még némi politikai változásra is, jelesül a francia-magyar kapcsolatok enyhülésére, amely 1981 után Mitterand elnök beiktatásával érkezett el. 1984-ben aztán ki is írták a nemzetközi pályázatot, amit Maurios feltehetőleg azért nyerhetett meg, mert a nagyelőadót az emeletre helyezte, és így a földszintet felszabadította a bejárat és a galéria számára. A belső tereket ferde vonalú elemek, játékosan elhelyezett nyílászárók teszik mozgalmassá, mivel Maurios szívesen szakít a kötött geometrikus formákkal. E sorok írójának személyes kedvence egyébként a többemeletes könyvtár, és annak áttetsző padlózata, amely különleges, és egészen légies térélményt nyújt a látogatóinak. Török András szavait idézve az épület „nagyvárosi környezetbe szuszakolt, finomívű high-tech kulissza”, bár azt gondolom, ezt csakis jó értelemben gondolta a híresen lokálpatrióta művelődéstörténész.
Az épülettömb előtti kis téren Pierre Székely magyar-francia szobrász alkotását láthatjuk. Székely nálunk sajnos kevéssé ismert művész, de a világon Henry Moore után a modern szobrászat második legnagyobb alakjának tartják. A művész a negyvenes évektől készített absztrakt alkotásaival vált híressé, illetve Fekete forma címet viselő köztéri szobrával, amelyet Párizsban állítottak fel, és amelynek köszönhetően a francia művészvilág szinte azonnal befogadta őt.
Tovább haladva azonban a Fő utcán, folytatva utunkat a Batthyány tér felé, érkezünk el a Fő utca 32. számhoz, ahol a Kapucinusok temploma és hajdani monostora áll, közvetlenül a Corvin tér szomszédságában. Nem véletlenül, hiszen a tér valamikor még a monostor kertje volt.
A templom története, vagy legalábbis az annak alapjául szolgáló épületé, ismét a középkorba vezet. Valamikor a 14. században is templom emelkedett itt, ami persze a török idők áldozatául esett, konkrétan dzsámivá és kibővítve török fürdővé alakították, majd egy ideig a jezsuiták használták plébániatemplomként. No, de akkor mégis hogyan kerültek ide, Budára, a jó itáliai kapucinus testvérek, kérdezhetnénk. Nos, a válasz ismét csak a törökök elleni harcok krónikájában keresendő. Mivel ugyanis a pápa követének, Avinói Márk kapucinus atyának – szobra a templom bejárata előtt látható – igen nagy szerepe volt a törökellenes felszabadító harcokban, az esztergomi érsek jutalmul megalapította a budai kapucinus kolostort, amit a szerzetesek 1693-ban használatba is vettek. Sajnos az épület állapota később nagyon leromlott, átépítették, sőt 1849-ben le is égett, míg végül az 1850-es években ismét helyreállították Reitter Ferenc irányításával, és ekkor nyerte el mai romantikus stílusát.
Ha pedig már itt vagyunk, feltétlenül sétáljunk tovább a Corvin térre, amelyet a másik oldalról a Budai Vigadó impozáns épülete határol. A neoreneszánsz palota külsejében tulajdonképpen visszafogott, bár a timpanon és a kupolaszerű manzárdos tetőépítmény különlegessé teszi. A homlokzat oszlopfői jón, míg az oszloptörzsek olasz reneszánsz mintát követnek. A kapu és az ablakok kialakítása szintén az itáliai reneszánsz palotákat idézi. Ám az igazi századfordulós báli hangulat csak az épületbe belépve tárul elénk. A tágas előcsarnok karszti márványoszlopokkal, márványlépcsőkkel és gazdag stukkó díszekkel valamint sok-sok lámpával kápráztatta el a szórakozni vágyó úri közönséget.
A híres budai bálokat az első emeleti díszteremben tartották, ma színházterem, amelyhez oldalról két kisterem is csatlakozott. De kialakítottak több társalgót, klub- és olvasóhelyiségeket, és kártyaszobákat is, amelyek a belső udvarra néző folyosóról nyíltak. Az oszlopokkal szegélyezett folyosók, a hófehér balusztrádokkal és boltívekkel mostani felújított állapotukban tökéletesen visszaadják a századforduló impozáns hangulatát.
Az épület előtti tér néhány éve szintén megújult, és méltóvá vált a Vigadó épületéhez. Áttervezését Baraczka Katalin végezte, melynek során a régi Lajos kút a Corvin tér még látványosabb díszítőelem lett. A vízköpőkkel díszített, és hármas osztású mészkőmedence oldalán felirat található, amelyből rögtön megtudhatjuk, hogy a kutat Millacher Lajos emelteté hálából Budapest székes fővárosnak. A kút tetején honfoglaláskori vitéz áll kutyájával, és épp forrásvízzel csillapítja szomját.
A kúttól elsétálhatunk a Corvin Bisztrót közrefogó lépcsőkhöz is, hogy megcsodálhassuk a vidám sárga homlokzatú Lamm-ház neobarokk díszítését, ha pedig keletre nézünk, a Fő utca irányába, akkor színes barokk házak homlokzataiban gyönyörködhetünk. Utóbbiak közül a Corvin tér 4. számot viselő Gottlieb-ház különlegessége, hogy a homlokzatán lévő domborművek Mátyás királyt ábrázolják, mint tudóst, gazdát és hadvezért, de feltűnik a ház falán egy alkimista műhelyt megjelenítő ábrázolás is. Érdemes tehát közelebbről is szemügyre venni.
És, ha már megcsodáltuk a Corvin teret, haladjunk tovább, északnak, hogy elérkezzünk a Fő utcán haladva egy másik érdekes térre, nevezetesen a Szilágyi Dezső térre.
Itt áll ugyanis Budapest második legnagyobb református temploma, ami érdekes módon a várban található Mátyás templomra emlékezteti az embert. Nem véletlenül, hiszen a Fő utcai épület is neogótikus stílusú, és tetejét, ugyanúgy színes Zsolnay cserepek díszítik. A vörös téglából épült zömök templomtest pentagon alaprajzú, és mellette egy 62 méter magas torony található. Az épületegyüttes főbejárata a Dunára néz, így elmondhatjuk, hogy a budai Duna-part egyik jellegzetes látnivalója, ahol 1915-ben Ady Endre, 1940-ben pedig a kormányzó fia, Horthy István is házasodott.
Az épület tervezőjét Pecz Samunak hívták. Szobra nem messze a templomtól áll a Pecz Samu-kútnál, a színes csempékkel díszített medence közepén, egy karcsú mészkő oszlopon. Pecz alakját hagyományos építőmesteri öltözékben ábrázolta a művész, és, ha szemben állunk vele a háttérben kirajzolódik az általa tervezett templom épülete. Ez a különleges látványvilág talán a tér legfőbb jellegzetessége. Legalábbis, ami az eklektikus hangulatot illeti. Szemben azonban az úttest másik oldalán, a Szilágyi Dezső tér 4. szám alatt, a klasszikus modernség világa tárul elénk. Itt található ugyanis az a szecessziós- premodern bérpalota, a Förster- palota, ahol gyermekkorát töltötte a félig magyar, félig indiai festőnő Amrita Sehr-Gil, illetve a húszas években szintén itt lakott Bartók Béla is.
A ház rögtön kitűnik az utca eklektikus bérházai közül, mivel ablakait csillogó üvegmozaik díszíti, melynek darabjai Róth Miksa híres műhelyében készültek, akárcsak a kovácsoltvas korlátok elemei.
Különben a ház belső kialakítása is kuriózumnak számított a maga korában. A két világháború között két lifttel is rendelkezett, és beépített központi porszívó, valamint kaputelefon tette kényelmesebbé a lakók életét.
Bartók mozgalmas éveket töltött itt, – 1922-1928 között -, hiszen első feleségétől váratlanul elvált, majd 1923-ban feleségül vette Pásztory Dittát, és egy évvel később első fiúk is a Fő utcai lakásba született.
Amrita Sehr-Gil, a modern indiai festészet elindítója 1913-ban született e házba, és elmondható, hogy szülei is igen híres emberek voltak. Apja Umrao Singh pandzsábi arisztokrata és nyelvész professzor, édesanyja pedig Gottesmann Antónia zongoraművész, maga is Puccini tanítvány.
A kis Amrita boldog gyermekéveket töltött el itt, valamint a család vidéki kúriáján, ám később felnőve úgy érezte, hogy művészete csak Indiában tud kiteljesedni. Így vált a különleges szépségű Amrita a modern indiai művészet egyik legmeghatározóbb alakjává, akinek harsogó színű, dekoratív képein igen gyakran találkozhatunk egy modern témával, a női lét kiszolgáltatottságának ábrázolásával.
Iváncsik Edda